Bejelentés


SwordArtOnline


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.










Ezúttal nem sok figyelmet fordítottam a környezetre és az új emelet felfedezésére sem volt semmi kedvem. Az első után Diabelt vesztettem el. A második után Lucyt. Vajon Tracy is elhagy így-vagy úgy a harmadik után? Mikor az emlegetett player már a questet magyarázta, akkor is máshol járt az eszem. Egy alacsony szeplős lányon, kinek világosbarna haját lágyan fújja a szél...
- Esvald! Figyelsz te rám?!
Na igen. Lévén, hogy semmi reakciót sem adtam, Tracy is hamar rájött, hogy agyilag nem vagyok ott.
- Persze – hazudtam.
- Akkor légy szíves ismételd el, mit kell tennünk!
Pár pillanat alatt lefuttattam az agyamban a randomquestgenerálót, majd előadtam az első találatot.
- Az erdő közepén található az Emlékezet Fája. Rá kell vennünk, hogy gyümölcs essen le róla.
Társam tátott szájjal hallgatott.
- Te meg... mi a fenéről beszélsz? – kérdezte aztán.
Nos ez nem jött össze.
- Akkor elmondom még egyszer: Az a küldetés, hogy szerezzünk egy Invisibility Potiont.
- Ez biztos?
- Nem én vagyok az, aki nem figyel!
- Jó, jó – adtam meg magam. – De egy láthatatlanná tévő ital kicsit magas szintű ehhez a helyhez, nem gondolod?
- Tudok csinálni. Igaz, hogy nem fog sokáig tartani a hatása, de a quest kondíciónak eleget fog tenni.
- Remek. Akkor én mihez is kellek? Te vagy az alkimista...
- Az egyik hozzávaló kemény dió. Minotaurusz szarv. Ami csak..
- ..a második emelet dungeonjében van – fejeztem be a mondatot. - Menjünk.

Szerencsére nem tévedtünk el a ködös erdőben visszafelé menet, így aztán jó fél óra múlva már a Lesser Taurus Striker-eket kerestük. Nem kellett sokat keresgélnünk, hogy rájuk találjunk. Hárman voltak, mindannyian baltával a kezükben. Testük emberire emlékeztetett, de a fejük és a lábuk már inkább a bikáé voltak. Tracy rohant előre a lándzsájával, hogy magára vonja a figyelmet. Én megpróbáltam az összes közé helyezkedni, és elsütni egy Round Windmill-t, ami egy AoE volt. Sajnos csak kettőt talált el, de azok életének nagy részét le is vette. Ellenben most rám támadtak, így védekeznem kellett. A helyzet a visszájára fordult, ahogy Tracy magára maradt a harmadikkal, én pedig a kettővel egyszerre. Ezért rizikós AoE-t használni. Az életem vészesen csökkent, és nem tudtam mit csinálni. Egyszer csak egy kisebbfajta robbanás érte a szörnyeket, minek hatására megtántorodtak. A rövid knockback effekt elég volt ahhoz, hogy újra feltöltsem a pörgést, és kivégezzem őket.
Egy szőke fiút pillantottam meg, sötétzöld italokkal a kezében. Hasonló köpenyt viselt mint a lány a Kobold Nagyúr elleni raidben. Magasra emelte az egyik üvegcsét és a harmadik tauruszra dobta. Hatása ugyanaz volt. Egy Rage Spike-kal kivégeztem.
- Egy kicsit lehettetek volna óvatosabbak. Igaz, hogy a második emeletet már végigvitték, de azért nem volt az olyan régen. Épp csak tegnap – fordult felénk.
- Mi is tudjuk. De akkor te mit csinálsz idelent? – érdeklődtem.
- Minoturusz szarvat keresek az egyik potionomhöz – válaszolta ő.
- Mi is – nevettem. – Party? – kérdeztem tőlem nem megszokott módon.
- Jó ötlet – bólintott ő, és elfogadta.

SYSTEM: OWEX CSATLAKOZOTT A PARTYHOZ

Mialatt tovább kerestük és irtottuk a minotauruszokat (a drop rate nem volt valami magas) Owex és Tracy elmélyültek valami alkimistabeszélgetésben, lévén, hogy a felét nem értettem. Mindegy, nem is volt az én dolgom. Foglalkoztam inkább az AoE-m fejlesztésén, de most már csak akkor vetettem be, hogyha az ellenfelek élete 80% alatt volt. Így ugyanis már instant kinyírta őket.
Kisvártatva találtunk egy kincsesládát, benne egy baltával, egy nehéz páncéllal és némi pénzzel. A pénzt egyenlően elosztottuk, a cuccokat a RNG-ra bíztuk, ugyanis egyikünknek sem volt szüksége rá. Így került hozzám a páncél, Owexhez a balta.
- Fenébe is, megtelt a helyem – panaszkodott az utóbbi, ahogy megkapta a fegyvert.
- Nincs nálad valami felesleges? – próbált segíteni Tracy.
- Mindjárt megnézem... mit keres itt ez a fatálca meg ez az ásó?
Kidobálta a felesleget, és mentünk tovább harcolni. Mire leszállt az est, két szarvat sikerült csak összeszedni. És nekünk négyre lett volna szükségünk.
- Hogy bírjátok? Stamina, durability? – kérdeztem a ki tudja hanyadik szörny után.
- Megvagyok – felelte Tracy.
- A késem kezdni megadni magát – csóválta a fejét Owex.
- Mi legyen hát? Folytassuk, vagy menjünk vissza? – tettem fel a nagy kérdést.
- Menjünk még.
- Szerintem is.

Szerencsére a kinti fényviszonyoknak semmi hatása nem volt a belső világításra. A fáklyák továbbra is annyi fényt adtak, ami elég volt. Mikor már mindenből kezdtük kifogyni egy titkos átjáróra bukkantam.
- Ez meg mi a fene... – csodálkozott Owex.
- Jó kérdés – vontam vállat, és bementem.
Egy rövid szűk átjáró után egy tágas terembe érkeztük, aminek a végén egy nagy székben ült egy árnyék. Nagyon hasonlított Illfang, a Kobold Nagyúr termére, csak ez kerekebb volt, nem hosszúkás. Ahogy közelebb mentem, az alak felállt és döngő léptekkel elindult felénk. Kigyúltak a fáklyák is, és megpillanthattuk a hatalmas kék, fehér tetoválással ellátott, kétkezes baltával felszerelkezett szörnyeteget.

Dratius, a Taurus Védelmező.
- Ez boss rangú – nézett fel rá ijedten Tracy. – Mit csináljunk!?
- Le tudjuk győzni igaz? – nézett rám Owex bizalommal.
Bólintottam, és nekirontottam. Kard feszült a baltának, de sokkal erősebb volt a minotaurusz. Hasbavágott, és elrepültem, neki a falnak. Élet... 465/1348
Ez így nagyon nem lesz jó.
Ahogy újra nekemrontott, inkább az elkerülést választottam, elvégre fűbe harapni a második emeleten nem lenne valami dicső halál. Nagy termetének, és nehéz fegyverének köszönhetően nem volt nehéz elkerülnöm a földbe csapását, ami biztos a végemet jelentette volna, ha ottmaradok, dacára bármiféle védekezésnek. Az agyam közben vészesen dolgozott: Veterán MMO-sként, aki szinte mindig szólózott, meggyűlt a bajom a bossokkal, de kidolgoztam taktikákat ellenük. Lássuk csak:
Ha nem tölti vissza az életet halál után, akkor el lehet játszani az annyiszor ütök bele, meghalok, visszafutok, tovább ütöm, ezt így addig, amíg meg nem halt. Tudván a halál következményeit itt, erről szó sem lehet.
Meg lehet próbálni mindent kikerülni, és néha bedobni egy-egy támadást, de ez rizikós. Ismerni kéne hozzá a bosst.
- Vigyázz, neked akar rontani! – kiáltotta Owex, én pedig láttam, ahogy a szörnyeteg teljes sebességgel felém tart.
Na, itt az időzítésen múlt minden. Túl korán ugrok el, akkor irányt módosít, és ugyanúgy felöklel; túl későn, akkor meg odakenődök a falra. A szívdobogásom nagyon erős volt. Reméltem, hogy a másik oldalon bírja a testem.
...
MOST!
Oldalra vetődtem, az idióta szörny pedig neki a falnak, mire szédelegni kezdett. Remélve, hogy nem fog rámborulni, hátbatámadtam, és mindenféle kombóval ütni kezdtem. Addig kell megszívatni, amíg lehetséges. Tracy közben mellém futott, és egy HP italt dugott le a torkomon. Eszembe se jutott, hogy életet is kéne tölteni, mert még mindig 50% alatt voltam. Csak ez mentett meg attól, amikor a boss a földbe csapott, hátralökve mindkettőnket. Ugyanis így maradt 615 életem. Ha Tracy nem gyógyít fel, akkor vége.

De így még itt vagyok, még harcolok. Owex egy újabb italt hajított el, ami az üvegcse szétesésekor vaksötét porral borította be a termet. Ellenfelünk össze-vissza bolyongott, én pedig próbáltam a körvonalait észlelni, hogy tudjam, hova kell vágni. Hamar megleltem egy pislákoló vörös fényforrást. Nem tudtam mire vélni, de női hangot, és artikulálatlan ordítást is hallottam irányából.
Tracy harcol a boss ellen, gondoltam, és arra iramodtam. Hamarosan kiderült, hogy mi is az a vörös fény: Az ellenfelet jelölő kurzor! Elnevettem magam, és támadtam.
Owexnél még öt ilyen ital volt. Mindet el kényszerült használni, de így legalább viszonylag simán leküzdöttük a Taurus Védelmezőt. Szereztünk egy ritka fejszét, amit Owexnek adtunk: elvégre neki köszönhettük a győzelmet. Hozzánk került viszont a két minotaurusz szarv, azaz megvolt minden az italhoz, ami csak kellett. Mindenki nyert.

Visszafelé menet próbáltuk elkerülni az ellenfeleket, ez az elején még ment, de a vége felé már nem igazán. A dungeonből kiérve már hullafáradtak voltunk, ráadásnak Owex kése tönkre is ment.
Süvítő, hideg szélben bandukoltunk vissza Urbusba, ahol a helyi kocsmában végre megpihenhettünk. Ekkor megint megrohantak az emlékek, Lucyről, és arról, hogy mi mindent csináltunk a második emeleten. Hányingerem lett tőle. Szédelegtem.

- Mi baj van? – kérdezte Tracy, miközben egy könyvet lapozgatott a kellő receptet keresve.
- Éhes vagyok – hazudtam. – Felmegyek a harmadikra, úgy tudom, ott van egy egész jó hely. – vágtam ki magam, és kiléptem az éjszakába. – Küldj üzenetet, ha kész vagy, és találkozzunk a városkapunál.
- Oké – bólintott ő.
Célzott léptekkel a teleportkapu felé indultam. Hamar elértem oda, és felmentem a harmadik emeletre. Közvetlen utánam érkezett egy csuklyás, fekete köpenyes alak. Kicsit sem volt bizalomgerjesztő a kinézete, leginkább egy orgyilkosra emlékeztetett. Zöld volt a kurzorja, szóval nem lehetett player killer. De könnyen lehet, hogy részt vett ölésben, csak ő maga nem támadott. Rengeteg más módon is végezhetett az áldozatával. Mondjuk megmérgezte az italát, vagy valami...
Kiülhetett az arcomra a gyanakvásom, ugyanis észrevettem, hogy többen is furcsán néznek rám, az alak meg már rég eltűnt egy sikátorban, a holdfény árnyékában. Emlékeztettem magam, hogy legyek különösen körültekintő, és óvatos, ha kimegyek a városból, majd a kapu felé indultam. Rájöttem, hogy addig felesleges itt állni, amíg Tracy nincs kész, így végülis, tényleg elindultam egy fogadót keresni. Rövid séta után egy elég zsúfolt helyet sikerült találni.
Odafurakodtam a pultoshoz, aki szakálla alatt mosolygott.
- Elég mozgalmas éjjelünk van, de mindig van hely egy újabb kalandornak – köszöntött. – Mit adhatok?
- Valamit éhhalál ellen – válaszoltam.

Végül a standard, íztelen NPC kaját voltam kénytelen választani, de nem is azért jöttem játszani, hogy finom ételt egyek. Miután végeztem, úgy gondoltam kívül tágasabb, így kimentem a hűvös éjszakára. Hátamat a falnak vetve (bentről kurjantások és hangos beszélgetés zaja szűrődött ki) azon gondolkoztam, mit kéne csinálni. Grindeljek kicsit, esetleg keressek valami questet...
Azonban Tracy hamar üzent, hogy legyek oly’ szíves elmászni a város kapujához, kész az ital, befejezhetjük a questet. Kiváló. Aztán szerintem alszom is. Ráérősen odasétáltam hát, ahonnan aztán indulhattunk is tovább.

- Esvald! – hozta rám a frászt Owex, aki egy sötét sikátorból kiáltott rám. Intett, hogy menjünk közelebb, hozzá, szóval úgy is tettünk.
- Mi szükség volt halálra ijeszteni? – kérdeztem kissé szemrehányóan.
- Volt egy kis probléma...
Azzal beszámolt arról, hogy miután elváltunk egy fekete csuklyás alak támadott rá, és információt követelt... rólam. Owex semmit sem mondott neki, legalábbis azt hazudta, hogy nem tud semmit arról, merre mentem. Szerencsére azonban a partyt még nem oszlattuk fel, így követni tudott idáig, hogy figyelmeztessen.
- Lehetséges lenne, hogy vele találkoztam? – gondolkoztam hangosan.
Láttam, hogy Tracy már kérdésre nyitja a száját, így inkább megelőztem.
- Mikor megérkeztem a harmadik emeletre, belefutottam egy olyan alakba, akit Owex leírt. Kicsit sem volt szimpatikus, de nagyon gyorsan el is tűnt. Viszont zöld volt a kurzorja, szóval nem lehetett a támadó – spekuláltam.
- De – rázta a fejét Owex. – Lehetett. Neki is zöld volt a jelzése. Okosan csinálta, kést fogott a torkomhoz, de semmi olyan mozdulattal, amit a rendszer támadásnak érzékelt volna.
- Egyre jobban kezdjük kitanulni a játékszabályokat – húztam el a számat.
- Amúgy hová készültök? – tért rá egy másik témára Owex.
- Leadjuk az italt, kint az erdőben, egy questet fejezünk be.
- Én a helyetekben várnék még vele. Ha az az alak valóban téged akar elkapni, akkor talán jobb lenne fényes nappal mennetek, mikor sokkal kevésbé tud az árnyékban rejtőzködni – javasolta Owex.
- Akárki is legyen, ha megtámad, azzal élete utolsó hibáját követi el – legyintettem. – Értékelem az figyelmeztetést, de felesleges.
- Esvald, gondolkozz már! – Tracy hangjából őszinte aggodalom csendült ki. – Csak egy életed van! És ha lesből támad, esetleg le is bénít, akkor mit csinálsz? Ne akard úgy végezni, mint Diabel.
Ez hatott. Kicsit talán túl is lőtt a célon, de mindenesetre meggyőzött.
Elbúcsúztunk egymástól, és a fogadó felé indultunk vissza. Este még sokáig nem tudtam aludni, és végre nem Lucy miatt. Teljesen más dolog foglalkoztatott. Ki lehet ez az alak, és mit akarhat tőlem?












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!